Kíváncsian nézegeted a programokat, hívást érzel, hogy részt vegyél, érdekel az önismeret, és jólesne néhány órát magadra szánni.
Aztán megszólal benned egy hang:
„Én nem is tudok rajzolni!”
Vagy felmerülnek más kérdések:
„Mi lesz, ha nem jut eszembe semmi?”
„Mi van, ha tök béna lesz, amit csinálok?”
„Vajon mit gondolnak majd rólam a többiek?”
„Mi történik, ha olyan érzések kerülnek elő, amelyekkel nehéz szembenéznem?”
Ezek teljesen érthető és helyénvaló érzések és kérdések. Hidd el, nem vagy egyedül ezekkel a gondolatokkal. A művészet, az alkotás, mint kifejezés rengeteg negatív megélést, ellenérzést hoz fel bennünk.
A művészetterápiát sok tévhit övezi. Ezek közül szeretnék most néhányat eloszlatni, hogy könnyebben el tudd dönteni, szívesen kipróbálnád-e ezt az önismereti lehetőséget.
1. tévhit: „Nem tudok rajzolni, ezért ez biztosan nem nekem való.”
Talán ez a leggyakoribb aggodalom, amivel találkozom.
Sokan már az iskolában megtanultuk, hogy a rajzunk lehet szép vagy csúnya, jó vagy rossz. Emlékszünk arra, milyen érzés volt, amikor valaki ügyesebben rajzolt nálunk, vagy amikor a munkánkat másokéhoz hasonlították, jeggyel értékelték.
Így aztán felnőttként is könnyen előkerülhet a gondolat: „Én ehhez nem vagyok elég ügyes.”
Tudd, hogy a művészetterápiás foglalkozásokon nincs szükséged rajztudásra, művészi tehetségre vagy korábbi alkotói tapasztalatra.
Rajzolhatsz „óvodás” szinten, festhetsz színfoltokat, készíthetsz kollázst újságokból kivágott képekből. Van, hogy kész képek vagy asszociációs kártyák közül választasz, és az lesz az „alkotás”.
A hangsúly az alkotás folyamatán van: azon, hogy mit élsz át közben, milyen gondolatok, érzések, felismerések születnek benned.
Az alkotásod esztétikai értéke a folyamat szempontjából lényegtelen, a közös beszélgetés során egyáltalán nem kerül fókuszba.
2. tévhit: „A rajzolás és a festés inkább gyerekeknek való.”
Mikor fogtál utoljára a kezedbe színes ceruzát, ecsetet vagy zsírkrétát pusztán a saját örömödre?
Gyerekként sokunk életének természetes része volt az alkotás. Rajzoltunk, festettünk, gyurmáztunk, építettünk. Kipróbáltuk, mi történik, ha két színt összekeverünk, vagy ha egy vonalból egyszer csak kialakul valami.
Aztán felnőttünk, és egyre kevesebb idő jutott az ilyen tevékenységekre vagy ha jutott volna, a rossz emlékek miatt inkább más időtöltést választottunk.
Pedig az alkotás felnőttként is értékes lehetőség. Segíthet lelassulni, figyelmet fordítani önmagunkra, és olyan belső élményekhez kapcsolódni, amelyeket időnként nehéz szavakba önteni.
Egy-egy szín, forma vagy kép olyan gondolatot is elindíthat benned, amelyre korábban nem figyeltél fel.
Az is lehet, hogy felfedezed, hogy egyszerűen örömödet leled abban, hogy végre szabadon alkothatsz.
3. tévhit: „A terapeuta majd kielemzi a rajzomat, és mindent megtud rólam.”
Ez az elképzelés sokakat elbizonytalanít.
Mi történik, ha feketével rajzolok? Mit jelent, ha egy fa egyik ága hiányzik? Vajon a színválasztásomból kiderül valami, amit még magamnak sem vallottam be?
A művészetterápiában az alkotás értelmezése ennél jóval összetettebb és személyesebb folyamat.
Nincsen olyan általános szabály, amely alapján egyetlen színből, formából vagy rajzból biztos következtetéseket lehetne levonni a személyiségedre. Még a rajzelemzés során – ami egyébként egy teljesen más terület, előre meghatározott szigorú keretekkel – sem egyetlen rajzot elemzünk.
A művészetterápiában ugyanaz a szín vagy szimbólum mindannyiunk számára egészen mást jelenthet. A foglalkozásaimon ezért fontosnak tartom, hogy kíváncsisággal, előre gyártott értelmezések nélkül forduljunk az alkotások felé.
Az alkotások után ilyen és ehhez hasonló kérdésekről beszélgetünk:
Milyen érzés volt elkészíteni ezt a képet?
Mi az, ami most leginkább megragadja rajta a figyelmedet?
Mit jelentenek számodra a választott színek vagy formák?
Van valami az alkotásodban, ami meglepett?
Ezek a kérdések lehetőséget adnak arra, hogy a saját élményeiden keresztül fedezz fel valamit önmagadról. De ha egy kép számodra egyszerűen csak egy kép, annak is helye van.
4. tévhit: „Biztosan meg kell majd nyílnom idegenek előtt.”
Egy önismereti csoportba belépni bátorságot igényelhet. Különösen akkor, ha még soha nem vettél részt hasonló programon, vagy nehezen beszélsz mások előtt az érzéseidről.
Felmerülhet benned, hogy vajon el kell-e mesélned a legszemélyesebb történeteidet, meg kell-e mutatnod az alkotásodat, vagy olyan dolgokat kell-e megosztanod, amelyekről még nem szeretnél beszélni.
A csoportos művészetterápiás foglalkozásokon az alkotások megbeszélése, ún. „kibontása” fontos része a folyamatnak. Ugyanakkor a személyes határok tisztelete alapvető.
A csoportban semmi sem kötelező, lehet passzolni. Te döntöd el, hogy az élményeidből mit és mennyit szeretnél megosztani.
Előfordulhat, hogy eleinte inkább figyelsz, és csak később szólalsz meg. Máskor néhány mondat is elegendő ahhoz, hogy kifejezd, ami benned van.
A csoportban közösen kialakított keretek, az egymás iránti tisztelet és a titoktartás szabályai segítik a biztonságos légkör megteremtését.
Sokszor már az is értékes élmény lehet, hogy meghallgathatod mások gondolatait, és felismerheted: bizonyos érzéseiddel, kérdéseiddel mások is találkoznak.
5. tévhit: „Mi van, ha olyan érzések jönnek elő, amelyekkel nem tudok mit kezdeni?”
Az alkotás vagy a beszélgetés során valóban felszínre kerülhetnek mélyebb érzések, emlékek és gondolatok. Hiszen amikor egy kis időre kilépünk a hétköznapi teendők közül, és önmagunkra figyelünk, olyasmire is ráláthatunk, amivel korábban keveset vagy egyáltalán nem foglalkoztunk.
Ez néha megható, máskor felszabadító, és előfordulhat, hogy nehéz érzéseket érint.
A művészetterápiás folyamatban ezért különösen fontos a megfelelő szakmai kísérés, a biztonságos keretek kialakítása és az egyéni határok tisztelete.
Nem szükséges minden érzésedet azonnal megértened vagy feldolgoznod, de minden támogatást megkapsz, ha ezt választanád. Időt adhatsz magadnak arra, hogy megfigyeld, mi történik benned, és eldöntsd, mivel szeretnél tovább foglalkozni.
Ha pedig éppen egy különösen nehéz életszakaszban vagy, érdemes előzetesen beszélgetnünk arról, milyen támogatás lenne számodra a legmegfelelőbb.
6. tévhit: „Minden alkotásnak mély jelentése van, és valamilyen felismerésre kell jutnom.”
Előfordul, hogy valaki nagy elvárásokkal érkezik egy önismereti programra.
Szeretné megtalálni a választ egy régóta foglalkoztató kérdésre, megérteni egy visszatérő élethelyzetét, vagy végre felismerni, mi akadályozza a változásban. Ezek fontos és érthető vágyak.
Ugyanakkor az önismeret nem mindig látványos felismerések sorozata. Néha egy egészen apró mozzanat válik jelentőssé.
Például észreveszed, hogy nehezen engeded meg magadnak a hibázást. Vagy hogy mennyire szeretnél mindent előre megtervezni. Esetleg meglepődsz azon, milyen jólesik szabadon választani a színek és az eszközök között. Máskor egyszerűen csak elmélyülsz az alkotásban, és azt veszed észre, hogy egy ideje már nem a napi teendőiden jár az eszed.
Nem kell minden alkalommal nagy felismeréssel hazamenned. A kisebb élmények, benyomások is értékes részei az önismereti folyamatnak. Az is előfordulhat, hogy a felismerés a foglalkozást követően, a hétköznapokban érkezik meg. Vagy csak annyit érzékelsz, másként reagálsz már a téged ért hatásokra.
7. tévhit: „Művészetterápiára csak annak van szüksége, akinek komoly problémái vannak.”
Sokan akkor kezdenek önismerettel foglalkozni, amikor valamilyen nehézséggel találkoznak. Lehet ez veszteség, párkapcsolati változás, munkahelyi elakadás, tartós stressz vagy egy olyan élethelyzet, amelyben szeretnék jobban megérteni önmagukat.
A művészetterápiás szemléletű foglalkozások azonban azok számára is értékesek lehetnek, akik egyszerűen szeretnének tudatosabban kapcsolódni önmagukhoz.
Talán arra vágysz, hogy:
jobban megismerd az érzéseidet és a szükségleteidet;
új nézőpontból tekints egy élethelyzetedre;
kiszakadj egy időre a mindennapi rohanásból;
újra felfedezd az alkotás örömét;
kapcsolódj másokhoz egy elfogadó közegben;
rendszeresen időt szánj önmagadra.
Az önismeretnek és az öngondoskodásnak akkor is van helye az életedben, amikor éppen jól vagy.
Milyen egy művészetterápiás foglalkozás a valóságban?
Képzeld el, hogy megérkezel egy kis létszámú csoportba. Az asztalon színes ceruzák, pasztellkréták, festékek, papírok és más alkotóeszközök várnak.
Rövid bemutatkozással, ráhangolódással kezdünk. Megismerkedünk az adott alkalom témájával, majd egy alkotói feladat segítségével indulunk el a saját belső világunk felfedezésére. A foglalkozáson alkalmazott módszerek a csoport tagjaitól, céljától és témájától függően változhatnak. Lehet, hogy rajzolunk. Lehet, hogy képeket válogatunk egy kollázshoz vagy éppen képek, kártyák közül választjuk ki azt, ami megszólít bennünket.
Az alkotás közben fokozatosan ráérezhetsz arra, milyen a saját ritmusodban dolgozni. Amikor mindenki elkészült, lehetőség nyílik arra, hogy ránézz az alkotásodra, megfigyeld a hozzá kapcsolódó érzéseidet, gondolataidat, és megoszd a számodra fontos élményeket.
Különösen fontosnak tartom a megengedő, megtartó légkör megteremtését, amelyben mindenki a saját tempójában kapcsolódhat önmagához és a többiekhez.
Még mindig bizonytalan vagy?
Az is rendben van. Nem kell azonnal eldöntened, hogy szeretnél-e hosszabb önismereti folyamatba kezdeni.
Egy nyitott, egyszeri művészetterápiás műhely például jó lehetőség lehet arra, hogy személyes tapasztalatot szerezz, megismerkedj az alkotói feladatokkal, és megtapasztald, hogyan érzed magad ebben a közegben.
Lehet, hogy éppen ez az élmény hozza meg a kedvedet a folytatáshoz. Az is lehet, hogy másfajta önismereti vagy feltöltődési lehetőség áll hozzád közelebb.
A legfontosabb, hogy megtaláld azt a módszert és közeget, amelyben jól érzed magad, és amely támogatni tud abban, amire most szükséged van.
Van kedved kipróbálni?
Ha az olvasottak alapján úgy érzed, szívesen megismerkednél a művészetterápiával, szeretettel várlak valamelyik önismereti, alkotói programomon.
Érkezhetsz kíváncsisággal, bizonytalansággal, kérdésekkel, akár azzal a gondolattal is, hogy „Én tényleg nem tudok rajzolni.”
Hozhatod mindazt, ami most benned van.
Adj magadnak lehetőséget egy új élményre. Lehet, hogy az alkotás közben önmagadhoz is egy kicsit közelebb kerülsz.
Ismerd meg a művészetterápiás programjaimat, vagy ha előbb beszélgetnél arról, hogy neked való-e ez a módszer, jelentkezz egy 30 perces, ingyenes online konzultációra.
Szeretettel várlak!





