A megbocsátás kapcsán általában két kihívás szokott felmerülni. Az egyik, hogy mi is a megbocsátás valójában, valamint a megbocsátás hogyanja. Járjuk körbe most ez utóbbi témát.
Néhány gondolat, ami segít a megbocsátásban
Szándék a megbocsátásra
Fogalmazzuk meg szándékunkat a megbocsátásra. A nyitottság, a szándék a gyógyulás kezdete, még akkor is, ha az érzelmeink még nem állnak készen. A tudatos döntéssel kijelölhetjük a megbocsátás felé vezető irányt.
Tudatosítsd, hogy mi a megbocsátás valójában
Bár a szándékod megvan, de előfordulhat, hogy azt érzed: „na én biztos nem bocsátok meg XY-nak”. Ha így van, fogadd el,hogy most így érzel, és gondold végig, hogy mi akadályoz a megbocsátásban. Lehet, hogy félreértelmezed a megbocsátást, és felfedezel 1 vagy több tévhitet is magadban. Ehhez segítséget nyújt a Megbocsátás – A belső szabadság útja bejegyzésem.
Légy teljesen őszinte önmagadhoz
A megbocsátás kapcsán is nagyon fontos, hogy őszinte tudj önmagadhoz lenni. Azt, hogy egy adott helyzetben mit éltél át, csak és kizárólag te tudhatod. Mivel a megbocsátás kapcsán sem az érintett féllel, sem mással nem kell megosztanod a gondolataidat, ezért bátran vállald önmagad előtt az érzelmi igazságaidat. Ahhoz, hogy ez minél könnyebben meg tudd tenni, lépj is a következő pontra!
Engedd el az ítélkezést
Tapasztalataim szerint sokszor előfordul, hogy ítélkezünk önmagunk, az érzéseink, a gondolataink felett. Ebből fakadóan ahelyett, hogy a megengednénk, hogy érezzük az érzéseinket, ellenállunk nekik. Minél inkább ellenállunk nekik, elnyomjuk őket, azok annál erőteljesebb nyomásként jelennek meg bennünk. Az érzések nem jók és nem rosszak. Léteznek, és megjelenésükkel irányt tudnak mutatni nekünk, ha hagyjuk.
Megengedésben lenni
Szervesen kapcsolódik az előző ponthoz. Ha megengedésben vagyunk, akkor ítélkezés nélkül tapasztalhatjuk és figyelhetjük meg az érzelem-kavalkádunkat. Érdemes ilyenkor egy biztonságos, nyugodt helyre elvonulni – akárcsak 10 percre is -, és teret engedni a bennünk kavargó érzéseknek. Önmagunkhoz kapcsolódva felismerésekre juthatunk az érzéseink mögött húzodő belső tartalmainkra, amelyek segíthetnek önamgunkat vagy a helyzetet megérteni. A megengedést megkönnyítheti, ha – akár hangosan is – saját magunk számára kimondjuk: „Biztonságban vagyok. Bármit érzek, az egy érzés. Nincs hatalma felettem. Hagyom kifejeződni, és nyitottan szemlélem, hogy mit mutat meg nekem. „
A felsorolt alapelvek betartása segíthetenek abban, hogy nyitottá válj a megbocsátásra. No de lássuk a medvét… ööö akarom mondani… a megbocsátás módját.
Hogy is csináljam?
Vizsgáljuk meg a kapcsolatot
Vegyük számba egyenként azokat az eseményeket, élményeket – negatív és pozitív megtapasztalásokat egyaránt-, amelyeket az adott személlyel átéltünk kezdve onnan, amikor először találkoztunk. Elegendő csak azt felidézni, hogy mik voltak ezek az események, nem kell belemenni részletesen a történésekbe. Ügyelj arra, hogy ne csak jó vagy ne csak rossz dolgok szerepeljenek a listán, mert az könnyen „démonizáláshoz” vagy áéppen „szentté avatáshoz” vezethet.
Tudatosítsuk az eseményekhez kapcsolódó érzéseket, és fogalmazzuk meg őket
Engedjük meg magunknak az érzéseket. Fontos felismerni, és kibogozni, hogy mit is éreztünk az adott helyzetben. Az érzések irányt adhatnak, felismerésekhez vezethetnek. Elképzelhető, hogy egy-egy eseményhez kapcsolódóan jó és negatív érzelmek is társulhatnak, de az is lehet, hogy csak az egyik érzelemtartományba esőt találunk. Így például lehetsz hálás a barátodnak, amiért bátorított, hogy elvégezz egy képzést. De lehet, hogy mindeközben tett egy olyan megjegyzést, amivel a lelkedbe tiport.
Tudatosítsd, hogy mit szeretnél megbocsátani a másik félnek vagy magadnak
Írj egy levelet megszólítással együtt, és foglald össze, hogy
- miben követed meg (megkövet jelentése: ünnepélyesen bocsánat kéréssel megengesztel) a másikat, miben érzed, hogy bántó voltál akarva-akaratlanul
- mit bocsátasz meg neki. Érdemes minden olyan dolgot megfogalmazni, ami számodra fájdalmas vagy bántó volt a részéről
- mik azok a pozitív vagy negatív érzelmi mondanivalók, amiket szeretnél megosztani vele
- búcsúzz el tőle a levél végén
Indirekt megbocsátás
A megbocsátásnak nem kell szemtől szemben történnie, elegendő, ha magunkban tesszük meg az érzelmi igazságok kifejezését. Van, amikor már nincs is lehetőség a személyes kapcsolódásra, például az elhunyt szerettünk esetében vagy egy eltávolodás miatt.
A levelet felolvashatod hangosan, miközben a másikat magad elé képzeled vagy akár egy széket is magad elé tehetsz, mintha az adott személy szemben ülne veled.
Elhunyt személy esetén a sírhelynél is fel lehet olvasni. Felolvasás után a levelet tedd olyan helyre, hogy más ne férjen hozzá vagy akár el is égetheted.
Fontos: tilos ezt a levelet a másik félnek elküldeni vagy személyesen felolvasni, mert támadásnak veheti! Ha nagyon szeretnél valamit mégis a másikkal megosztani, akkor csak és kizárólag a pozitív érzelmi mondanivalókat mondd el neki – például hálás vagy, amiért bíztatott és támogatott a képzés során.
Búcsú a múlt árnyaitól
Ha felolvastad a levelet, öleld meg magad, és köszönd meg magadnak, hogy közelebb kerültél a belső szabadságodhoz és lelki békédhez!
Vegyél egy mély levegőt! Majd ahogy kifújod lásd és érezd, hogy a múlt fájdalmai, árnyékai semmissé lesznek!
Próbáltam már, de nem megy
Sajnos a megbocsátást – akárcsak a gyászfeldolgozást -, nem tanuljunk, annak ellenére, hogy felszabadító hatással lehetne életünkre.
Kérlek, ne érezd magad kellemetlenül, ne tedd magad rosszá, ha elsőre nem sikerül – nem veled van baj!
Nem kell egyedül végigmenned ezen az úton, bátran kérj segítséget!
Jelentkezz egy félórás, díjmentes konzultációra, és megnézzük, hogy hogyan tudlak támogatni!
Időpont egyeztetés ügyében kérlek, keress a +36-30-650-7426 telefonszámon!
Szeretettel várlak!
