A Gyógyítsd meg a szíved blog sorozat előző bejegyzéseiben áttekintést adtam a gyászról, gyászfolyamatokról, valamint a feldolgozatlan gyászról. Ebben a cikkben a gyászidőről, a gyász feldolgozást segítő és akadályozó „összetevőkről”, legvégül pedig a gyászfeldolgozás jutalmáról osztom meg a gondolataimat.
"Már (rég) túl kéne lenned rajta"
Találkoztál már ezzel a mondattal? Vagy esetleg már mondták is Neked?
Szakemberként többször találkoztam azzal, hogy gyászolókban kétségeket ébresztett az a visszajelzés, hogy már túl kéne lennie a gyászon, hiszen már mennyi idő eltelt a veszteség óta – mindezt úgy, hogy sok esetben csak hónapokról beszélünk.
Az 1 év gyászidő talán a legelterjedtebb nézet, mert ez alatt az idő alatt a gyászoló végigéli az elvesztett személy nélkül az összes ünnepet, évfordulót. DE! Valójában az, hogy kinél mennyi ideig tart – akárcsak a gyász – rendkívül egyedi. A gyászidő hosszát számtalan tényező befolyásolja, így egzakt választ nem lehet rá adni.
Az alábbi felsorolásban igyekeztem összegyűjteni, hogy mitől függhet a gyászidő hossza:
- életkortól
- az elvesztett személlyel vagy dologgal való kapcsolattól, az életünkbe betöltött szerepétől
- a kötődés mértékétől
- gyermekkorból mit hozott a gyászfeldolgozásról
- milyen megküzdési képességgel rendelkezik valaki
- milyen belső erőforrásai vannak
- milyen a hitrendszere és a világról alkotott képe
- korábban milyen veszteségek érték, és azokat mennyire tudta feldolgozni
- mennyire tud a veszteségével tudatosan foglalkozni
- a gyászolót milyen veszteség vagy visszavonhatatlan változás érte mióta az eredeti gyász bekövetkezett
A fentiekből is kitűnik, hogy a kérdés rendkívül összetett. Nem lehet pontosan meghatározni, hogy mennyi a „normális” időtartam. Mindig érdemes körültekintően megvizsgálni a körülményeket, az adott gyászoló helyzetét, mielőtt elhamarkodottan ítélkezünk mások vagy magunk felett, és teszünk olyan kijelentést, hogy „már rég túl kéne lenned/lennem rajta!”.
Mikor kezdjük el a gyászfeldolgozást?
Különböző elméletek vannak ezzel kapcsolatban is. Véleményem szerint minél előbb, annál jobb.
Válaszolj az alábbi kérdésre: ha egy baleset következtében belső sérüléseid lennének, mit tennél?
A) Áááá, úgy sem látszik, majd lesz valahogy vagy majd valahogy meggyógyul
B) Elmennék orvoshoz vagy mentőt hívnék, hogy megfelelő módon lássanak el, és a gyógyulás útjára léphessek
A lelki sebeinkkel pont ugyanez a helyzet. Érdemes a nehéz érzésekkel, a fájdalommal a lehető leghamarabb szembenézni, velük lenni, majd szélnek engedni őket, és nem megvárni, hogy különböző tünetek formájában megnyilvánuljanak.
Természetesen lehetnek olyan körülmények, amikor a saját túlélés, a családunk működtetése vagy egyéb más miatt nincs lehetőségünk azonnal nekilátni. Amennyiben ez egy tudatos döntés, az is teljesen rendben van. Ugyanakkor saját tapasztalatból tudom és szakemberként is látom, hogy akár már csak egy őszinte beszélgetés, iránymutatás mennyit tud adni ebben a lélekpróbáló helyzetben a gyászolóknak.
Mi az, ami nem segít a gyász feldolgozásában?
A gyászfolyamat során azt éljük meg, mintha egy érzelmi hullámvasútra ültünk volna fel. Mélységeket és magasságokat tapasztalhatunk, olykor szinte egyik pillanatról a másikra kerülünk egyik állapotból a másikba. Rendkívül megterhelő állapot, ezért megpróbáljuk a magunk tanult módján kezelni – az érzelmeket elfojthatjuk, elmenekülhetünk előlük vagy csak éppen annyira engedjük ki, hogy egy kicsit megkönnyebbüljünk.
Elfojtás, menekvés azaz átmeneti energiafelszabadító viselkedések
Elfojtás során tudatosan vagy tudattalanul lenyomjuk vagy félretoljuk az érzéseinket. A menekvés során eltereljük a figyelmünket, ezáltal elkerüljük az érzéseket. Ezeket a mechanizmusokat az ún. átmeneti energia felszabadító viselkedések által működtetjük.
Az átmeneti energia felszabadító viselkedések az alábbi formákban jelenhetnek meg:
- folyamatos evés, nasizás
- alkohol/kábítószerek használata
- szerencsejátékozás
- túlzásba vitt sport
- elmerülés a filmek és könyvek világába pl. napokon, heteken át tartó sorozat-maraton
- folyamatos program szervezés, társasági lét, csacsogások
- a velünk történtek megosztása anélkül, hogy az érzelmeinket kifejeznénk, megélnénk teljes valóságukban
- elszigetelődés
- szükség nélküli vásárlás – viccesen vásárlás-terápiának is hívják
- munkába temetkezés
- gyógyszer szedés
- folyamatos telefon nyomkodás vagy a TV csatornákon való ugrálás
- szex
Nagyon fontos, hogy tudatosítani, hogy mindezek átmenetileg segítenek – és van olyan helyzet, amikor csak így tudunk egyáltalán túl élni -, de hosszútávon függőségekhez, betegségekhez vezetnek ezek a jónak tűnő megoldások.
Mi a megoldás? Mi az, ami a gyász feldolgozásához vezet?
Talán már a fentiekből már sejted is, hogy mi támogat a feldolgozásban.
Ismerd meg a gyászt
A halált, a gyászt tabu övezi, kényelmetlenül érezzük magunkat, ha egyáltalán szóba kerül, okosakat akarunk mondani vagy zavartan eltereljük róla a szót. A gyász során megélt érzelmi hullámvasút, az erőteljes, mindent elsöprő érzések vagy a megváltozott viselkedés ijesztő lehet a környezetünk vagy saját magunk számára is. Szeretnénk rajta gyorsan túl lenni, és mindent megteszünk, hogy mielőbb jól legyünk – vagy legalábbis úgy tűnjön, hogy jól vagyunk.
Ugyanakkor, ha megismerjük és megértjük a gyász természetét, együttérzően elfogadhatjuk önmagunk vagy a másik viselkedését, érzéseit, amivel már tettünk egy lépést a gyógyulás irányába.
Az eszköztárunk feltérképezése
Érdemes megvizsgálni, hogy mit tanultunk akarva akaratlanul a gyászfeldolgozásról gyermekként vagy fiatal felnőttként
- mit mondtak nekünk,
- mit tapasztalatunk
- milyen átmeneti energiafelszabadító viselkedés jellemző ránk
Nem az a cél, hogy bűnbakot keressünk vagy bántsuk magunkat, hanem sokkal inkább az, hogy tudatosítsuk magunkban mindezt, hiszen így válik lehetővé, hogy változtassunk. Szülőként, leendő szülőként vagy ha gyerekekkel foglalkozunk miattuk is fontos, hogy mi már jó, segítő mintát, gondolkodásmódot adjunk át számukra, és megtartó teret biztosítsunk számukra.
Korábbi veszteségek számbavétele
Bár ijesztő és megterhelő tűnhet listát készíteni életünk veszteségeiről és a megélt érzelmekről, egy nagyon hatékony módja annak, hogy közelebb férkőzzünk belső világunkhoz. Rálátni arra, hogy mennyi nehézséggel megküzdöttünk már, igencsak növeli az önbizalmunkat és önbecsülésünket. Visszatekintve a múltra felfedezhetjük azt is, hogy a veszteségek nemcsak fájdalmat, nehézséget hoztak, hanem új képességekre, segítő gondolkodásmódra, korábban csak áhított lehetőségekre vagy új, értékes kapcsolatokra is szert tehettünk általuk.
Döntés és cselekvés
A sikeres gyászfeldolgozás egy sor apró döntés és cselekvés megtétele által következik be. Az, hogy nehéz és fájdalmas élethelyzetben vagyunk, a múltbeli események következménye, ezen változtatni nem tudunk. Ugyanakkor az, hogy most mit kezdünk a helyzettel, hogyan reagálunk rá, mit teszünk, az már csakis kizárólag rajtunk múlik. Ez az a pont, amikor vissza tudjuk venni az irányítást életünk felett. Bármikor dönthetünk így, akár MOST is! 🙂
Érzelmi igazságaink feltérképezése, kifejezése és elengedése
A valódi gyógyulást az érzelmi igazságaink felismerése és kifejezése, valamint a negatív érzések elengedése hozza el. Ijesztő lehet megérezni, hogy az érzések milyen hihetetlen erővel tudnak tombolni. Ijesztőnek és fájdalmasnak tűnhet szembenézni a korábbi események által kiváltott érzésekkel. Igen, érezhetsz így.
És bizony van egy rossz hírem ezzel kapcsolatban: ezt a részt nem tudod megspórolni. Ugyanakkor van egy jó is: nem kell ezt egyedül végigcsinálnod!
Találj valakit, aki meghallgat
Keress valakit, aki ítélkezés, kritika, tanácsadás nélkül, értő-érző figyelemmel meghallgat Téged, akinek őszintén, bátran, tisztelettel kimondhatod az érzelmi igazságaidat, aki megtart, ha úgy érzed, hogy zuhannál. Elképzelhető, hogy van ilyen személy a környezetedben, akkor kérd meg őt, hogy kísérjen ezen az úton. Ha nincs, akkor se keseredj el! Nézz körül a segítő hivatású szakemberek között, és válassz egy számodra szimpatikus személyt. Gyász esetén érdemes gyász-informált szakemberhez fordulni.
Együttérzés, megengedés és bátorság
Tapasztalataim szerint sokszor kemények vagyunk magunkkal. Irreális dolgokat várunk el magunktól, és aztán bántjuk magunkat, amiért nem tudjuk teljesíteni.
Forduljunk önmagunk felé együttérző módon! Legyünk megengedőek az érzéseinket tekintve és ne féljünk érezni azt, ami bennünk van. A gyász során sokszor fájdalmas és félelmetes a mélységeket megélni, de minél inkább jelen vagyunk az érzéseknek, ítélet és ellenállás nélkül „megfigyeljük” őket, annál inkább veszítenek intenzitásukból.
Megbocsátás
A megbocsátás az egyik talán legjobban félreértett fogalom. A félreértelmezés akadályozhatja a megbocsátást, azáltal, hogy ellenállásként bukkan fel a tudatunkban. Ha úgy érzed, hogy nem tudsz vagy nem akarsz a másiknak megbocsátani, javaslom, hogy olvasd el a tévhitekről és megbocsátás valódi jelentésről szóló, Megbocsátás – a belső szabadság útja című bejegyzésemet.
A megbocsátás a másikkal és önmagunkkal szembeni neheztelés feladása, ezáltal a gyászfeldolgozáshoz számos ponton kapcsolódik.
A gyász kapcsán megjelenhet a „bárcsak másként tettem/mondtam volna” érzés, ami bűntudatba vagy önbüntetésbe is fordulhat. Ennek feloldásában a másik megkövetése – az önmagunknak való megbocsátás – kulcsfontosságú.
A múltba révedve felfedezhetünk számtalan olyan élményt és megtapasztalást, amelyek ambivalens érzések sorát indíthatja el – érezhetünk dühöt, haragot, de örömöt, hálát és boldogságot is az elhunyt irányában. A fájdalmak, a neheztelés elengedésében szintén a megbocsátás lehet segítségünkre, hogy a hátunk mögött hagyjuk a múlt árnyait.
A gyászfeldogozás ajándéka
Ha a veszteségünket feldolgoztunk, megízlelhetjük az érzelmi-lelki munkánk gyümölcsét.
A gyászfeldolgozás által
- képes leszel átvenni az uralmat a történtek rád való hatása fölött
- képes leszel nyitni a külvilágra
- megtalálod az élet értelmét anélkül, hogy félnél az újabb csalódástól, kudarctól
- bűntudat és lelkiismeret-furdalás nélkül élvezheted az életet
- felismered, hogy normális és egészséges a veszteségedről beszélni
- a lelkedben dúló vihart felváltja a nyugalom
- elhunyt/elvesztett szerettedre, közös emlékeitekre pedig szeretettel és hálával fogsz gondolni
"Onnan tudhatjuk magunkról, hogy jól állunk a gyászfeldolgozással, ha az elveszett szerettünk belsővé válik. Ilyenkor jövünk rá, hogy igazából nem vesztettük el, mert mindig bennünk van. Az, aki én voltam, a vele való kapcsolatomban, az mindig bennem lesz, azt soha senki nem veheti el tőlem."
A blogsorozat további részei:
Kérdésed van? Úgy érzed, hogy a környezeted nem ért meg?
Elakadtál, nem tudod, hogy merre indulj tovább?
Akkor jelentkezz egy félórás, díjmentes előzetes konzultációra!
Időpont egyeztetés ügyében kérlek, keress a +36-30-650-7426 telefonszámon vagy
töltsd ki a jelentkezési lapot.
Ha pedig úgy érzed, hogy a valódi gyógyulás útjára szeretnél lépni, akkor csatlakozz a
Gyászfeldolgozás Módszer Egyéni Programjához!
Szeretettel várlak!
